A séi nagyharang

A kis Vas megyei falu elesett a világhírnévtől

Sé, a kicsi Vas megyei falu, ott fekszik Szombathely határától pár kilométerre, poros országút mellett. Nem igen jut el idáig a nagyvilág zaja és Sé községről sem jegyeztek fel sokat a hisztorikusok. A napokban azután Sé község is megunta a hosszú csendet, a méla hallgatást – és beállott a legendás magyar falvak sorába, ami talán majd meghozza a szomorú magyar falunak is a dicsőséget, sőt talán a világhírt is…

A hosszan, hűvösen suttogó böjti szelekkel együtt összesúgtak hát a séi öregek is…

… Hogy van itt érték, régiség. A legenda beszéli. Nagy, villámló háborúk színhelye volt valamikor a nyugati határszél. Napóleon büszke katonái jártak errefelé, amikor a császárváros falai alól jöttek. Innen ered a dolog.

A császárhű vasi magyarok menteni igyekeztek mindent, ami menthető. A séiek is. Persze a kis falu nem rendelkezett kincsekkel. Aranybányájuk nem volt. Mindössze egy szomorúan szóló nagyharangjuk a kis templom tornyában. Gondolták, azt már csak megmentik. Nagy gonddal leszedték a falu harangját és a határban egy mély – mint majd utóbb kiderül -, feneketlen kútba dobták.

Évtizedekkel ezelőtt öreg séi gazdák megpróbálták kiásni az értékes régi harangot, de nem sikerült. Technikai eszközeik sem voltak. Meg hamar tavaszba szökkent az idő és más dolog akadt. Így történt, hogy a séi nagyharang mindmáig nem került elő.

Most az idén, azután, hogy hosszúra nyúlott a tél, a kalendáriumot is kiolvasták, munka sincs, újból szárnyra kapott a legenda… Összefogtak hát a séiek és elhatározták, hogy előteremtik a történelmi kincset, az öreg harangot. Megkeresték a betemetett kutat és nekifogtak az ásásnak. Gyorsan ment a munka, de gyorsan meg is akadt. Alig három méter mélységben előbugyogott a talajvíz és szivattyú kellett. Kivonult a séi tűzoltóság, kiszivattyúzta a vizet s az ásás friss energiával indult meg újra.

Már a hetedik métert ásták, amikor újból feltört a víz. Újra kivonultak a tűzoltók, de a séi „lángvágók” szerszáma 7-8 méter talajvíznél felmondta a szolgálatot.

– Pedig a harang, az már nem messze lehet! – mondogatták.

Újabb megoldást kellett keresni. Találtak is. Szakály József bement Szombathelyre elkérni, illetve bérbe kérni a tűzoltóság szivattyú-fecskendőjét.

Megjelent a nagy szivattyú a séi mély kútnál és pár perc alatt kiszippantotta a vizet. Most már elfogta az izgalom Sé apraját-nagyját. Kémlelték a sötét, szédítő kút fenekét, de a harang csak nem jelentkezett. Még pár ásó- és csákányvágás, még talán egy méter… száraz, nagy rögök szakadtak elő, de a harang ércébe nem csorbult bele a csákány.

Megunták a további fáradságot. Kissé túl messzire ábrándoztak a séi emberek. Szertefoszlott az izgalom, az álom, a hírnév.

Sé most szürkén komorul bele a hűvös, reménytelen márciusba. Szürke, egyszerű kis falu maradt továbbra is.

Eloszlott a legenda.

Igaz se volt talán!

(bi.)

Nyugatmagyarország, 1932.03.14.3.p.

A kép illusztráció. Forrása: baranyavar.hu