Felsőcsatár

A „vasfüggöny”, a Sztálin által sugalmazott „harmadik világháború közelsége” veszélyének egyik brutális jelképe volt. Mindenki tudta azonban, hogy a drótok senkit sem védenek meg az imperialistáktól, azok éppen annak ellenkezőjét szolgálták, a kommunista hazugságok elől menekülőket vágták el a szabadságtól. A magyar–osztrák határ mentén lévő akadályokat 1948-ban kezdték építeni. Első lépésként államosították a határ menti magántulajdonban lévő ingatlanokat, és a területen változó, helyenként száz méter szélességű sávban taposó-, és botló aknák telepítésével igyekeztek megakadályozni a tiltott határátlépéseket. Az aknák azonban a talajmozgások, az erózió és főleg a nagyobb esők következtében telepítési helyükről messzire, esetenként Ausztriába átsodródva ártatlan emberek súlyos sérüléseit vagy halálát okozták, ezért 1956-ban felszedték őket. Az így szabaddá vált határon a forradalom leverése után emberek százezreinek menekülése vált lehetővé. 1957-től azután „modernizálták” az aknamezőt. Az újra felépített drótkerítések közé kisebb hatóerejű úgynevezett „bakelit tokos” aknákat helyeztek el.  A nemzetközi tiltakozást kiváltó embertelen megoldást 1966-tól „S-100-as”-nak nevezett elektromos jelzőrendszerre cserélték. Ez működött egészen 1989-ig, a kerítés végleges elbontásáig. Felsőcsatáron, akárcsak a többi, határsávba eső településen, különleges körülmények között zajlott az élet. A falvakba bejutni a helyi lakosoknak sem volt könnyű, turistáskodásról szó sem lehetett, rokonlátogatásra is csak hatósági engedéllyel volt lehetőség. A rendszerváltozás után született generáció számára ez nyilván hihetetlennek hangzik. De, hogy a diktatórikus szisztéma ne merüljön feledésbe, arról egy magánkezdeményezés, Goják Sándor felsőcsatári „Vasfüggöny Múzeuma” gondoskodik. Az 1990-ben létesített gyűjtemény minden határsávval kapcsolatos relikviát megőriz és bemutat az arra járó érdeklődőknek. Az ötlet jó egy évtizeddel megelőzte Michael Cramer német EP képviselő kezdeményezését, akinek javaslatára a két világrendszert elválasztó, egykor a Jeges-tengertől a Fekete-tengerig, 6800 km hosszan húzódó „Vasfüggöny” helyén egy 2003-ban hozott Európa Parlamenti határozattal megkezdték az „Iron Curtain Trail”, a hazánkat is érintő „Vasfüggöny Túraút” megépítését. A felsőcsatári „Vasfüggöny Múzeum” anyaga folyamatosan bővül. A miniszterelnökségen folytatott sikeres „lobby”-zás révén kerülhetett ide a legújabb határőrző elem, egy 10 m-es „gyorstelepítésű drótakadály”, amely 2015-ben Magyarország déli határszakaszán kezdte meg pályafutását.