Toronyiránt.eu
Mila Kunis talpig csinosban kiszáll kocsiból a suli előtt, fényes haját megrázza, kezében tízórais doboz. Hóna alá csapva a házi készítésű szupermen jelmez, válláról félig lecsúszik a táska, karcsú lábán húszcentis tűsarkú. Na, erre még én is azt mondom: tökéletes. Pláne, hogy a nőnek négy perce van arra, hogy Stukker névre hallgató kutyájával beérjen a kórházba: a jobb hátsó lábára sántítva ébredt ugyanis az a nyavalyás eb.
index.hu
A mozi sötétjében éppen mondanám: ez maga a tökély, de a szuperanya az utolsó pillanatban magára önti a termoszból a frissen főtt kávét. Satufékez, mert rákiált a szülői munkaközösség elnöke, aki arra figyelmezteti, hogy kedden este halaszthatatlan dolga van! És a jó anya a világ minden kincséért sem hagyná ki a rendkívüli SZMK-gyűlést, melynek témája: a nagy sütivásár, ahol mindenmentes nasival oldhatják a különóráktól megfáradt gyermekek a csúnya stresszt. Nehogy rémálmaik legyenek, megfeküdje gyomrukat a sok káros ízfokozó, elhízzanak, hogy aztán felnőttként évekig járjanak dilidokihoz, aki iszonyatos pénzekért diagnosztizálja náluk a testképzavart. Nehogy! Ezért a jó anya főz, mos, takarít, éjjel farsangi hacukát varr, odaadó hitvese a férjének, kifogástalan az alakja, hajnalban fut, délben jógázik, este frissen főtt energiaszegény, de rostokban gazdag vacsorát tesz az asztalra.
Nem roskad össze a terhek alatt, kis családi csevej és a napi vitamin porciózása után saját költésű mesékkel ringatja álomba magzatát. A szuperanya szupergyereke álmosan csak annyit mond: szeretlek mami, szívéhez szorítja a plüssmaciját, és az éjjeli lámpa fényénél azonnal elalszik. A szuperanya alvás előtt forró zuhanyt vesz, előkészíti a reggelit, kikészíti a ruhákat, bepakolja a táskát, összeszedi a szétdobált szennyest, kimossa a kádat, letörli a sminket, bekrémezi magát, pongyolát húz, parfümöt fúj, és újabb bevetésre indul, ezúttal a hálószobába, ahol végzet asszonyaként bújik a férje mellé és szolgálatkészen gyűri maga alá a lepedőt. Reggel aztán narancsot facsar, müzlit csomagol, átszellőzteti a házat, kifogástalan eleganciával gördül be nagy autójával az iskola elé, és kezdődik, minden előröl, hacsak egy óvatlan pillanatban nem csúszik porszem a gépezetbe.
Elalszik. Elkésik. Elfárad. Meghízik. Beteg lesz. Kirúgják. Nem. A szuperanyát soha. Vele ilyesmi nem fordulhat elő.
Mert azt el is felejtettem, hogy a szuperanya sokdiplomás, jól keres, mindenki szereti. Megbecsült tagja a környezetének, állat- és környezetvédő, s ő süti a kertváros legjobb muffinjait. Egy lokálhíró, aktív résztvevője a kulturális életnek, mindenkit ismer, a plébános albájára szépen hajló búzakalászt hímez, mobilja tele a hazai sztárok számával. Ha hívja őket, jönnek egyetlen szavára, zsúrt szervez, szülinapot bonyolít, szívesen vigyáz más gyerekeire, főz is rájuk, kihúzza a kanapét, s ha a szomszéd nem ér haza időben, nála durmol egy rakás kölök. A kamrájában mindig van keksz, és ropi, a retiküljében törlőkendő, innivaló, hajgumi, és vörös rúzs rögtönzött gyerekpartihoz. Fest vele bohócorrot, kalózra játszi sebet. Sminkel, könyvel, füvet nyír és gyűjti a recepteket. Mindenről lemond, mert gyermeke semmiben nem szenvedhet hiányt! Sorozat helyett Minimax, főzelék kontra rántott hús, barátnőzés szigorúan a kicsikkel.
A szuperanya úszik, sízik, zongorál. Úgy fest, mint Picasso, és úgy énekel akár a Callas két hangválság között, és fel is mer menni a kötélpályára. A legmagasabbra. Bírja a ringlispílt. Puszta kézzel vágja el a tyúk nyakát, kizárólag a boldogét, ami a saját kertjében kapirgál. Fűszernövényeket nevel, nap érlelte paradicsomból főzi a szószt, eltesz, befőz, szánt, vet, arat. Tisztítja a vizet. Öko, bio, vegán. Komposztál, szelektíve gyűjti a szemetet és órákon át képes arról beszélni, hogy készített petpalackból napkollektort, régi újságból szemetesládát, maradék rongyokból ágytakarót. Imádja a játszóteret. Hogy az a sok csöppség a mászókán mennyire cuki, mondja! Szereti a kihívásokat, legót rak, nemezel, foltot varr, batikol, hajat fon, jeleskedik az arcfestésben, és tudja, mi az a pixel XL. A társasjáték a mindene. Zubog a víz, dagad a nokedli, két habarás közt még gyorsan csinál egy vidám pókfonást, krepp papírt darabol, zsákvarróval filcből szabott csizmát díszít!
Micsoda? Hogy honnan tudja, hogy kell? Képzi magát! Gyakori vendége a Skanzennek, népdalkörbe és főzősuliba jár, háromnapos varrótanfolyam kiválóan abszolválva. Cukrászórák és úszóleckék. Megy ez, mint a karikacsapás. Vészhelyzet esetén gugliz. Szeme se rebben, a youtube-ról tüllszoknyát varr és hajat fésül, tudja, hogy hordja a copfját Leia, Ray, Elsa és a szuperhős Barbie. Táncol, akár Timberlake. Bírja a 3D-s mozit és kivételes alkalmakkor megveszi a ragacsos popcornt. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
Hacsak egy óvatlan pillanatban nem csúszik porszem a gépezetbe.
Elalszik. Elkésik. Elfárad. Meghízik. Beteg lesz. Kirúgják.
Hogy kit? Hát a szuperanyát. Hogy őt soha semmi baj nem érheti? De. Az élet ugyanis tele van útvesztőkkel. Tudják milyen érzés hajnalban kelni, hogy kifogástalan legyen a nappali smink, és lázas betegen dolgozni egész nap az irodában? Tudják micsoda kínkeserv egy szülésektől megereszkedett pohos pocakot a gimis farmerba szuszakolni, megpüffedt lábra pántos szandit húzni, bajuszt gyantáztatni, fület lyukasztatni, befőzés után manikűrözni, órákat várni fodrásznál csípős hajfestékkel? Borzasztó.
Beteg gyereket ápolni, demens nagyira vigyázni, túlélni a sok krízist, veszteséget, fájdalmat és nélkülözést. Mert a fentebb felsoroltaknál tényleg van rosszabb is…
A szuperanya elalszik. Elkésik. Elfárad. Meghízik. Unottan nézi a sok posztot, a gyereknevelés tíz pontja, Vekerdy, Ranschburg, Popper és a többiek. Hogy kéne, mi lenne jó. Gördül a cikk, végeláthatatlan, elolvasni sem bírja, nemhogy megcsinálni. Kristálygyerek, indigó, ADHD-s, aspergeres, érzékeny, és túlérett, játékos és balkezes. Így csináld, úgy csináld! Tölts vele több időt, költs rá kevesebb pénzt, vidd közösségbe, hagyd elmélyülni! Foglalkozz vele, ne kiabálj, hallgasd meg és kínáld fel neki a bambulás örömét! Dögönyözd és fegyelmezd! Ne vedd le róla a szemed, vagy inkább hagyd békén?
Elég. A rossz anya felszámolja a kertet, eladja a tyúkot, nacit húz és bicajra pattan, Nem sminkel, nem jógáz, talán fut kicsit néha. A gyerekkel összebújik, mesét néz kifulladásig, csokit majszol, lustálkodik. Szendvicset vajaz a tegnapi kenyérből. Eszik. Mogyorókrémet. Nagykanállal. Annyit, amennyi belé fér. Nincs különóra, se fejlesztőjáték, társas, lego, pixel XL. Nem csinál semmit, nem vár senkire. Megállítja a gördülő menüt, a múló időt, lemondja a programot, kinyomja a telefont. A rossz anya belenéz a gyermeke szemébe és elmondja neki, mennyire szereti őt. Mert muszáj megállni. Nem odaérni, nem felvenni, nem megírni. Nem felkelni. Nem megfelelni. Élni. Megélni. Amíg lehet.
