Kis Vas megyei irodalomtörténet – Weöres Sándor és Károlyi Amy

Illés Árpád grafikusművész, Weöres barátja úgy gondolta 1946-ban, hogy tetszeni fognak Károlyi Amy versei az akkor már ismert költőnek. Weöres erre ezt írta: „Ma csak néhány költőnő tud ennyire a lét mélységeihez, az igazi valósághoz férkőzni, a férfi költők elkárhoznak az artisztikumok útvesztőiben, vagy még rosszabb esetben a napi politika büdösségében. Vigyázzon a tehetségére, legyen masszív, mint egy aranyból készült papnő!”

Ismert irodalmi legenda, hogy Károlyi Amy és Weöres Sándor egy temetőben randevúztak először. Beszélgetés közben rájuk esteledett, a temető kapuját pedig bezárták. Amikor reggel kiszabadultak, már tudták, hogy össze fognak házasodni. „Amikor férjhez mentem Sanyihoz, az valahogy az irodalmi életnek nem tetszett. Ariel meg Puck ne házasodjon meg, ugyan ki az, aki őt elkanyarta, ilyen hangulat volt” – írta később Károlyi Amy. Barátjuk, Lator László szerint viszont: „ha nem jön Amy, Weöres Sándor az árokparton halt volna meg harmincvalahány éves korában.”

Galéria megtekintése 4 kép

Gyermekük nem lehetett, de Amy elfogadta, hogy Sanyikával nemcsak férjet, hanem gyereket is kapott, akinek minden reggel ki kellett készíteni a ruháját, és a haját is meg kellett fésülni. Mások ezt úgy értelmezték, hogy a költőnő rátelepszik férjére, és életének minden mozzanatát irányítani akarja, írja kettőjük kapcsolatát bemutató tanulmányában Nyári Krisztián. Kölcsönösen hatottak egymás költészetére is: „Ahelyett, hogy megrekedtem volna a saját vackomon, olyan irdatlan távolságokat jártam és száguldottam be, ahová tán messzelátóval és hétmérföldes csizmával sem láthat, illetve juthat el az ember soha.” – mondta Károlyi Amy. 1948-tól tíz év szilencium következett Weöres pályáján, és az kihatott feleségére is. Legfeljebb műfordításokkal és gyermekversekkel lehettek jelen az irodalmi életben. Egyéb műveiket az asztalfióknak írták, a megjelenés reménye nélkül. Így született az a különös ajándék is, amellyel Weöres 1950-ben lepte meg feleségét. Egy kockás füzetet teleírt pajzánul erotikus versekkel, és megkérte Borsos Miklós szobrász-éremművészt, hogy készítsen mellé egy karkötőt Amynak. Bár a Priapos címet viselő versgyűjtemény csak egyetlen embernek készült, Károlyi Amy halála előtt hozzájárult, hogy mégiscsak nyomdát lásson. Kapcsolatuk összetettségének, játékosságának gyönyörű dokumentuma, mondja Nyáry Krisztián.

Amikor 1988 végén a költő kórházba került, Károlyi Amy is nagyon beteg volt már, de nem akart elszakadni férjétől. Mellette ült akkor is, amikor azt látta, hogy hirtelen mély ránc jelent meg Sándor szemöldökei között. „Mi fáj, Sándor?”– kérdezte. „Felmegyek a magasságos egekbe, az fáj.” Ezek voltak az utolsó szavaik egymáshoz, Weöres Sándor nem sokkal ezután kómába esett, és többé nem tért magához. Károlyi Amy még tizennégy évet élt.

Weöres Sándor (1913 Szombathely -1989 Budapest)

• 1913. június 22-én született Szombathelyen, gyermekéveit Pápán és Csöngén töltötte. Gimnáziumi tanulmányait Szombathelyen, Győrben és Sopronban végezte. Első novelláját a szombathelyi Hír című újság közölte, a Pesti Hírlapban 1929-ben jelentek meg versei.
   
• 1932-ben már a Nyugatban is publikált, Babits és Kosztolányi személyes ismerőse volt.
   
• 1933 és 1938 között, többszöri megszakítással, Pécsett volt egyetemi hallgató.
   
• 1934 és 1938 között három kötetet adott ki. Két alkalommal a Baumgarten alapítvány jutalmazottja volt.
   
• 1939-ben doktorált Halasy Nagy Józsefnél. Disszertációjának címe: A vers születése.
   
• 1942-ben gyakornok volt az Egyetemi Könyvtárban és a Széchényi Könyvtárban, 1944-ben pedig a pécsi Városi Könyvtárban dolgozott.
   
• 1944 végén és 1945 elején Csöngén, a szüleivel vészelte át a háborús eseményeket.
   
• 1946 és 1947 között az Elysium, valamint a Fogak tornáca című köteteivel a kritika kereszttűzébe került.
   
• 1947-ben feleségül vette Károlyi Amy költőnőt. Állami ösztöndíjjal Rómában töltöttek egy évet.
   
• 1948 és 1951 között a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában dolgozott.
   
• 1951-től fordításokból élt, saját műveit nem publikálhatta.
   
• 1956-ban A hallgatás tornya című kötetével tért vissza az irodalmi életbe.
   
• 1964-ben előbb Párizsban, majd itthon is kiadták a Tűzkút sok vitát kiváltó kötetét.
   
• 1968-ban megjelent a Merülő Saturnus című kötete.
   
• 1970-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Ez évben jelent meg az életművet összegző Egybegyűjtött írások a költő szerkesztésében, és nagysikerű verses regénye, a Psyché.
   
• 1977-ben készült el Három veréb hat szemmel című szöveggyűjteménye, amelyben a magyar költészet elfeledett értékeit tárta fel. Életében megjelent utolsó kötetei a Posta messziről és a Kútbanéző.
   
• 1989. január 22-én hunyt el hosszú betegség után.
   Forrás: https://weores-illes.oszk.hu/weores-sandor