Sörös István
Jöttem már haza gyalog Szombathelyről. Na de Jákról?
Szombaton séiek és jákiak egy csoportja hosszú útra indult. A jáki kiindulóponttól messzire látszottak Nárai házai, még messzebb a toronyi adótorony és csak sejthető távolban Sé község.
11 órától kereken egy óra alatt lehet gyalog Náraiba jutni, épp megszólaltak a harangok, amikor a csapat a nárai táblához ért. Nárait elhagyva a határban éheztek meg a gyaloglók. A hátizsákokból előkerültek a finomságok: Eszter muffinja, Ute pizzaszeletei…
Az út során társak is akadtak: araszoló hernyó, lábatlan gyík vagy táskába való őzlábgomba.
A táj lenyűgöző. Egy pontról halványan látni az ikervári szélerőműpark turbináit, mögöttük pedig a Somló vulkanikus tanúhegyet. Torony fölött a hatalmas szántóföld jó szögből nézve úgy fest, mintha sivatag lenne, persze nem az.
15 kilométeres gyaloglás után érkeztek meg a kirándulók Sébe, ahol megismerhették a falu nevezetességeit.
Fél háromtól csatlakozhatott a csapat a séi önkormányzat által szervezett Őszköszöntő rendezvényhez. A templom melletti Békepontnál harapnivaló, sült gesztenye és forralt bor várta a vándorokat.
