Ősz Dozmaton

A szombathelyiek közül minden bizonnyal kevesen tudják, hogy hol is van Dozmat, ez a magát szerényen meghúzó, kedves, hangulatos kisközség. Pedig hétvégi kikapcsolódásként nem is lenne rossz program felkerekedni, változatos, dimbes-dombos környékét gyalogszerrel bejárni. Szerénységére jellemző, hogy a megyeszékhelytől a bucsui határátkelőhöz vezető úttól is távolabb esik, ott búvik meg az Alpok keleti nyúlványainak közelségében, a dombok között. A „községecske” lábánál csordogál a szombathelyi Csónákázó tavat vízzel ellátó Arany-patak, a templomdombról tiszta időben idelátszik a Semmering fehér hósüvege. A dombokat átszövő erdőnyelvek szintén kitűnő barangolási lehetőségek.

Szépségét már a rómaiak is felfedezték. Ottjártukat több feltárt római sír bizonyítja. Itt vezetett végig egy alagút és egy vízvezeték Rohoncról Szombathelyre. Bucsu – Dozmat – Torony – Ondód – Sé községekben még a századforduló után is ástak ki alagutat, alagútrészletet, melynek anyagát építésre használták fel. A községeken keresztül vezetett az a római út, melynek egy szakasza a szombathelyi Romkertben látható. A török idők szomorú emléket hagytak Dozmaton. A szájhagyomány szerint a fiúgyermekeket megtizedelték, mivel egy török vezér fia, Muzsnya, az ingoványba fulladt. Innen ered a Muzsla-domb elnevezés. A hatvan házból álló község műemléki nevezetessége a XV. században készült plébániatemplom, mely gótikus stílusú volt, s 1707-ben építették át barokk stílusúra. A templomot Dorfmeister faliképei díszítik.

Az erősen kötött, savanyú erdőtalaj keserves megélhetést biztosított. A gróf Nitzky és a Szluka család, majd Wenckheim Gyula földbirtokosok cselédjei ugyancsak megdolgoztak a napi csekélyke kenyerükért.

A volt cselédek, kisgazdák fiai, unokái ma már tsz-nyugdíjasok, a toronyi Aranypatak Termelőszövetkezetben dolgoznak, vagy Szombathely üzemeiben. A változás a falu arculatán is meglátszik. Rendre, sorra épülnek a többnyire kétszintes házak, s csinosodnak, korszerűsödnek a régiek is. A közeli megyeszékhely elszívó hatása a lakosság számában érezteti hatását: míg 1970-ben 307-en éltek Dozmaton, ma már csak 192 lakosa van.

A falu éli a maga békés, csendes életét. Almát, körtét szüretelnek, szilvát hordanak az átvevőhelyre. Idillikus képet nyújtott a falu az őszi napsütésben. A házakban rend és tisztaság. A szobákban régi és új bútorok váltogatják egymást, az asztalon újságok, folyóiratok. (52 napilap és 45 hetilap jár a községbe.) Szinte minden családban van rádió, televízió.

Rendszerető, takarékos emberek élnek a községben. Beszélni, barátkozni szerető, őszinte öregek és fiatalok. Ami meg az egész falut illeti, akár üdülőhelynek is beillene, a megye egyik legszebb, legromantikusabb helysége.

Írta és rajzolta: Zentai Pál

Vas Népe, 1978. október 15.

Fotók: Tóth Imre