Sörös István
Végre egy Árpád-kori helységnév, amelyik ellen sem az akadémiai etimológusoknak, sem a gyanakvó őstörténészeknek nem lehet panaszuk, hiszen a Vas megyei Bucsu neve vitán felül állóan a régi magyar Bulcsú személynévből származik. Egy 1236-ban kelt burgenlandi birtoklevélben, majd az 1332. évi pápai dézsmajegyzékben egyformán Bulchu alakban szerepel a mai Ausztria határán, a Rohonci-patak partján fekvő 700 lakosú kisközség neve.
Főutcás település közepén, szigetszerű térségen található a Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt plébániatemplom. A XIII. századi oklevélből megtudjuk, hogy Benice fiainak Bulcsú nevű faluját a Vasvári család hívei rombolták le. Minden bizonnyal e birtokfoglaló Vasváriak voltak, akik pár esztendővel később – a tatárjárás utáni újjáépítési hullámban – a falu templomát építették vagy újjáépítették. Az ő emléküket őrzi a nyugati oldalon lévő, két pillérre támaszkodó földesúri karzat, amelyre a hajó északi falának belsejében vezetett fel lépcső. Román kori építészetünk különleges emlékei azok a templomok, amelyeknek falszövetén belül, úgymond rejtett faljáraton, a hajó vagy a toronyalja felől lehetett megközelíteni a karzatot, így kerülvén el a kegyuraság a közvetlen érintkezést az egyszerű falusi hívekkel. A Dunántúlon Sopronhorpácson, Celldömölkön, Mórichidán, Tűrjén, Pápocon, Kallosdon, a jáki Szent Jakab-kápolnában és Felsőörsön találunk ilyen rejteklépcsőt, távolabb a hontvarsányi, boldvai, somlyóújlaki és vízaknai XIII. századi templomok falában láttunk efféle kiváltságos építészeti megoldást.
Az 1240-1250-es években tört kőből készült bucsui templom tízszer hét méter belméretű, téglalap formájú hajójának nyugati végéhez négyszögletes torony, diadalívéhez félkörívű szentély kapcsolódik. A déli homlokzaton és az apszison a későbbi átépítések ellenére megmaradtak a román stílusú tölcsérablakok, s a barokk kori belső átboltozás alatt láthatók az 1200-as években épült karzat eredeti ívei.
Bucsu a középkor végéig kisnemesi családok kezén volt. Temploma 1578-ban még plébániaiegyház. 1601 és 1673 között az evangélikusokat szolgálta. A török hódoltság utáni, 1697-ben kelt egyház-látogatási jegyzőkönyv mennyezet nélkülinek írja le, tehát ez után kapta barokk cseh süvegboltozatát. Szószéke, fő- és mellékoltára szintén XVIII. századi alkotás.
Ludwig Emil
Magyar Nemzet, 2006. március 4.
