Toronyiránt.eu
Hosszú álmát alussza, útja rég véget ért. Mégis úgy érezzük, nem hagyott minket magunkra. A belváros szívében parkol, virágzó fák vetnek neki árnyékot.
Szombathelyen az országban harmadikként indult meg a villamosközlekedés 1897. június 4-én, Éhen Gyula polgármestersége alatt. Ez is bizonyítja, hogy a kiegyezés utáni gazdasági fellendülésnek és polgári fejlődésnek köszönhetően a korabeli Szombathely a monarchiabeli Magyarország egyik legmodernebb városa volt. A villamosvasút létesítésének hátterében az áldozatkész és igényes polgárság, a kiváló szakembergárda és Vas vármegye arisztokráciája állt. A villamosvasút 1000 mm-es nyomtávolságúra építették, ahogyan a berlinit, a budapestit és a pozsonyit is.
A szombathelyi villamosközlekedés 1897-es megindulásakor a Püspöki Iskola előtti végponttól a vasútállomásig szállították a kocsik az utazóközönséget. A 12 percenként közlekedő svájci villamoskocsik reggel 5 és este 11 óra között jártak. A svájci neuhauseni vagongyárból vásárolták ezeket a járműveket, ezért Magyarországon egyedinek számítottak. A szombathelyi villamosoknak szintén sajátossága volt, hogy a járművek elejére postaládákat szereltek és télen elektromos árammal fűtötték azokat, a megállókban pedig lámpák jelezték a kocsik várható érkezését.
Évente hétmilliós utasforgalom
1900. április 12-től indult meg a kibővített pályaszakaszon a közlekedés, ezúttal már a Kiskar–Óperint–Kálvária utcákon át a Szent István parkig haladt a sínpár, amely a város „leglátogatottabb sétakertje” volt.
A villamos Szombathely gazdasági életére élénkítő hatással volt, óriási forgalmat bonyolított le. A 70-es években évente több mint 7 milliós volt az utasforgalma. Szombathely közönsége és a városba látogató vendégek igazán szerették, szívesen közlekedtek vele olcsósága és hangulata miatt.
A Szombathelyi Villamosvasút Vállalat megszüntetéséről a döntést az országgyűlés által 1968-ban elfogadott közlekedéspolitikai koncepcióban hozták meg. A helyi városvezetés hiába tiltakozott, a villamosközlekedést 1974. augusztus 20-án végleg le kellett állítani.
Álmában talán csenget kicsit
Az 1-es pályaszámú villamoskocsit, amely a Smidt Múzeum udvarán látható, a Ganz gyár 1927-ben eredetileg benzinmotorral gyártotta és Budapesten üzemeltette áramszünet és a felsővezetékek karbantartása idején. 1940-ben villamos pótkocsivá alakították át. Ünnepélyes átadására Sztálin születésnapján, 1951. december 20-án került sor. A homlok és oldalfalak alsó részét sárgára, a felsőt fehér színűre festették. Közöttük, az ablakok alatt sötétbarna csík húzódott, a kocsi teteje pedig csokoládébarna színű volt, mint ahogy az alsó részek is, a lépcsők, a kerekek védőkeretei, a lökhárító és a csapóajtók. Ezt az 1-es pályaszámú kocsit 1976 és 1997 között a MÁV Szombathelyi Igazgatóságának udvarán őrizték, majd a szombathelyi villamosközlekedés megindulásának centenáriuma alkalmából a vasútállomás előtti térre állították ki, ahol többször megrongálták. Ezért a Szombathelyi Szépítő Egyesület kezdeményezésére és a Vasi Volán Közlekedési Zrt. közreműködésével 2007. július 11-én átszállították az egykori nyomvonala mentén lévő Smidt Múzeum udvarára, műemléki környezetbe.
Az első egyenruhákat Horváth Lajos, a közismert, helybeli férfiszabó készítette. „A ruházat setétkék zubbony, cseresznyepiros hajtókával, melyen villámok vannak fémből- setét szürke nadrág és köpönyeg, tisztisapka alakú föveg ezüst zsinórral, és a sapkán is fémből készült villámok.” (Dunántúl, 1897.máj. 27. 5. p.)
Az egyik utolsó női villamosvezető Horváth Sándorné, Mariska néni volt, aki 1942-ben fiatalon, 18 évesen került kalauzként a „villamosra”. Mariska néni is ügyes volt, így tett, ezért, hol kalauzként, hol villamosvezetőként dolgozott. 1974. augusztus 20-án az utolsó villamosjárat vezetője ő volt.
A szövegben Kalocsai Péter írásait használtuk fel.
Képek: hu.wikipedia.org
