Sörös István
Torony, ez a rendezett tiszta falu egy ugrásra fekszik a megyeszékhelytől. Benne s vonzáskörzetében, Sében, Dozmaton és Bucsuban háromezer-kétszázan élnek. Ez a városhoz közelség jó is meg rossz is. Jó, mert pillanatok alatt elérhető mindaz a jó, amit a város produkál, s rossz, mert éppen emiatt lassan felbomlik a faluközösség, kultúrálódásra, szórakozásra nehéz otthon tartani az embereket. Valóban így igaz? Torony mintha rácáfolna erre. Itt alakult meg a megyében az elsők között az Általános Művelődési Központ, amely integrálja a kultúrát. Ügyes beosztással, olcsóbban tartják fenn az oktatás és a művelődés intézményeit, jól tudnak koordinálni, s igaz, hogy a vezetésre nagyobb teher hárul, de a tanács „engedi őket” jól dolgozni.
Az igazgató; Kovács Frigyes 23. éve van ezen a poszton; s sokat tudna mesélni, ha nem kellene minduntalan a csengetésre figyelnie: órára hívja az. No, de itt van helyettese, Bánkuti Éva, aki bár Szombathelyről jár be, mindig falun tanított: Pósfa, Csénye, Alsószölnök gyermekserege ismeri. És itt vannak a harminctagú tantestületből sokan a „reszortfelelősök”, akiknek ugyancsak van mondanivalójuk. Mert itt minden az iskolából indul, a közművelődéshez is itt kezdik az alapozást, de fizetésben sem tesznek különbséget tanár és népművelő között.
Így van aztán, hogy itt három ember tesz ki egyet, de nem minőségben! A kultúrház vezetője például Szalai Béla, aki tanít, s osztályfőnök is, két negyedállású munkatársa van, a felesége, Szalainé és Györkéné Mölcs Mária, akik szintén tanítanak is. Négyszáz gyerek az iskolában (ebből is kettő van) koptatja a padot, kilenc óvónő gondoskodik a 116 gyerekről a székhely községben és Bucsuban. A jó gazdálkodásnak (a költségek átcsoportosítására lehetőség van) köszönhető, hogy az ÁMK megfelelő színvonalon áll. Van fénymásolója, számítógépe előbb volt, mint a megyeszékhely iskoláinak, tavaly alakították át a toronyi óvodát, az iskolában központi fűtés van; s a következő lépés, hogy a művelődési házba is beszereljék ezt.
Az önálló gazdálkodás sok mindent lehetővé tesz: — Hál Isten, nincs Gamesz! — mondja az igazgató. — Tudja, régen mit ki nem fizettem például a festőknek? Ma — szintén félállásban — saját karbantartó részlegünk is van. A számítástechnikát már a 7—8. osztályban, de tantárgyakon belül is tanítják öt gépen, most bővítik ezt a parkot. A művészeti csoportokat nehéz elválasztani, mert egymásból nőnek ki: két bábcsoportból a legfiatalabbak a Gézengúzok, színjátszókból két gyermek és egy felnőtt csoport működik, most indult a citerazenekar (amolyan, fiók -zeneiskolában zongorát és szolfézst is oktatnak), van tánccsoport, fotószakkör, német nyelvet három csoportban tanulnak.
Ilyen jellegű nyelvi tanfolyam a felnőttek részére is van, de minden korosztály szívesen megy a klubszerűen működő Pociklubba. A nem csak nevében meglévő két ifjúsági klub a különböző korosztályú fiatalokat fogadja, a közhasznú tanfolyamoknak pedig se szeri, se száma: főző, kötő, szabás-varrás, díszítőművész, szövő. . . Tímár Gáborné, diétásnővér diétás bemutatót is tartott. Nem csak Toronyban, hiszen a vonzáskörzet valamennyi falujában van klubkönyvtár tiszteletdíjas vezetővel. És talán ennyi mindent nem is tudnának csinálni a pedagógusok, ha a társadalmi szervezetek, ezek között is a Vöröskereszt nem aktivizálná magát.
Kovácsné Rozmán Irmát élmény hallgatni: – Most a házakat járjuk, az idős embereknek csomagot viszünk, a kórházból hazajötteknek egy kis figyelemcsomagot: csokoládé, tea, babapiskóta van benne. Hogy felment az ára? Igaz, de én még áremelés előtt megvettem a csomagba valókat, s ha kifogyunk a pénzből — mint most is —, bált szervezünk. Nagyon sokan élnek 3—4000 forintból, de takargatják a szegénységet. Még a könnyem is kicsordult, amikor egyik néni, akihez csomagot vittem, egy kétdecis likőrösüveget dugiszált nekem . . . merthogy ő még soha nem kapott ingyen semmit. . .
Sé egy „külön szám ”. Nagyon sok az ide betelepült, mostanra elfogytak a házhelyek, felépültek az új otthonok, most a közösség megteremtésén a sor. Ez Marikára vár, aki tavaly decemberben már összehívta az embereket, s rövidesen a régi és az új lakókból megalakul a baráti kör. Hogy milyen programmal? Azt majd maguk döntik el. Mindenkit várnak, aki a faluért tenni kíván valamit. Nyugdíjas klubot mindenesetre terveznek — Toronyban már van —, mert erre láthatóan szükség van. A közművelődésben nagyon sokat segít Csider Sándor főiskolai csoportja, valamint Hencz György kanonok és Póka Jenő plébános. Utóbbi ha kell, szószékről buzdít, például véradásra, karácsonykor a gyönyörű betlehemes játékon ott volt a falu! A cigányfiatalok beatzenekart alakítottak, már bálban is zenéltek.
Szalai Bélának a kultúrház élén nem kisebb feladattal kellett megbirkóznia, mint Török Gábor emlékével. A legendás kultúrigazgató után pangás volt, aztán szinte mindent elölről kellett kezdeni: — Megfiatalodott a színjátszó csoport, a legidősebb most a Lengyel Pista. Most a Lónak vélt menyasszonyt tanuljuk, s rendszeres a kapcsolatunk az alsóőriekkel, Galambos tiszteletes úrékkal. Hol ők jönnek, hol mi megyünk. Nálunk a mozi is nyereséges, inkább nem kérünk terembért, de nem hagyjuk a faluból kivonulni! Ami az ismeretterjesztő előadásokat illeti, Bucsuban és Dozmaton mindig telt házak vonzanak, de azért nem ártana, ha az előadók új módszereket keresnének. Többet kellene szemléltetni, arról beszélni, ami igazán érdekli az embereket! Hát így működik az úgynevezett toronyi modell’!
Szakály Éva
Vas Népe, 1990. február 17.
Fotó: Kiss Teodóra
