Minden kornak megvan a maga szépségideálja. A willendorfi vénusztól, Monroe-n és Twiggy-n át Lady Gagáig. A szépségről sokan és sokféleképpen írtak már, vég nélkül sorolhatnánk filozófusok, esztéták, divatmogulok és művészek véleményét. Picasso például azt mondta, őt nem érdekli a szép, mások meg folyton azt hajtogatják, a lényeg a kisugárzás, a belső erő, ami sokkal inkább a személyiség titkát hordozza. A szépségversenyek története messziről indul. Magyarországon 1929-ben rendeztek először megmérettetést. Akkor Simon Böskét találták a legszebbnek. Az övén kívül csak egyetlen lány nevét jegyezte meg egy ország, Molnár Csilla Andreáét, aki az 1985-ös verseny után egy évvel öngyilkos lett.
1986. július 10-én. Halála évfordulója előtt néhány nappal rá emlékezünk.
„Az igazi arca az volt, amikor a szemébe hulló haját a keze érintése nélkül hátracsapta. Talán ez jellemezte őt a legjobban.” (Friderikusz: Isten óvd a királynőt, 79.)
Sokan úgy vélik Ernyey Béla szava volt döntő, aki azt mondta Molnár Csilla lehet az a lány, aki leginkább megfelel a nemzetközi zsűri ideáljának.
Molnár Csillát nem ismerhettem. Csak abból, amit szülei meséltek róla. Csak abból, amit a lapok írtak róla. Csak egykori szobájának hangulatából, amit mauzóleummá varázsolt az édesanyja. Csak a fotókból, amelyek róla készültek. Sokan azt mondták később, hogy nem is ő volt a legszebb a lányok közül. Hogy ki tudja, miért pont ő nyert? Igen, én is egyre inkább egy kicsit szomorkás, melankolikus, tétova, néha durcás kamaszlányt láttam benne, akiben mégis volt valami különleges. Ami kiemelte az átlagból, mássá tette, valakivé, akin megakadt a tekintet, és megakadt a gondolat. Lehet, hogy csak halála, öngyilkossága rajzolja át utólag a képet, de nem hiszem. Az is lehet, hogy eleve áldozatnak született. Prédának. Olyannak, aki nagyon vonzó tud lenni kiszolgáltatottságában. A prédának pedig az a dolga, hogy meneküljön. Ő pedig elmenekült olyan messzire, ahonnan nincsen visszatérés. És ahol nem érheti el már soha senki.
Legfeljebb a mítoszok. A róla készült, még ma is gyakran látogatott honlap, a gyújtsunk virtuális gyertyát Molnár Csilláért, az évfordulókon a megemlékezések. Meg ez a jegyzet. Ha olvassa valahol…
Képek: Benkő Imre (kiemelt kép), femina.hu, vous.hu