Toronyiránt.eu
Visszavonhatatlanul itt az őszi ködök ideje. Sár van és licspocs, sötétben araszolunk reggel és korábban húzódunk a házba a nap végén. Nincs ebben semmi meglepő se szokatlan, és talán vártuk is már kicsit. A hőségben elcsigázottan hányszor sóhajtoztunk eső után! A hulló falevelek havában jól esik egy séta, majd szívesebben üldögélünk a konyhában, vágyjuk az otthon melegét. Nagyanyám ilyenkor sütötte sparheltben édesre a tököt. A kert meghálálja a gondoskodást, mondta, ennek bizonyítékaként csendesen lemorzsolta a fényes hagymáról a földet. Az ablakból nagy fára láttunk, szél borzolta a lombját. Egyáltalán nincs még hideg, mégis közelebb húzódunk a tűzhöz. Nyíltan beszélünk, egymás tekintetét keresve. Mondatokat ízlelgetünk dudorászunk egykedvűen, az ősz a szemembe néz, s a fülembe morog.
Képek: Vörös András
