Egy kisvárosban mindenki ismer mindenkit. Tudjuk, mely házban laktak híres elődeink, hová érdemes friss húsért, jó borért, virágért betérni. Sokak emlékeikben őrzik a régi tejivóban mért forró kakaó illatát, a hűs fagylaltot, amit nagy múltú üzletben kevertek ősi recept szerint, és olyanok is vannak, akik emlékeznek egy gyönyörű asszonyra, aki Szombathely Fő terén működtette elegáns virágboltját. Főző Karolának először a tearózsájáról olvastam. IV. Károlynak kötött egykor csokrot belőle. Alakját őrzi az emlékezet, és a Margaréta Virágszalon – üzletének örököse – ma is nyitva.
Akkortájt Főző Karola elegáns boltja vitte a pálmát, az asszony kifinomult ízlésének csodájára jártak, rokonszenves eladóként megnyerte a vevők tetszését, bámulatosan jól ment az üzlet. Az asszony Olaszországból hozatta a szegfűket, mimózákat, másnak fogalma sem volt ehhez az élethez. Főző Karola hírneve beült a vásárlók szívébe. Amikor IV. Károly király a városban szállásolta be magát gróf Mikes János püspöknél, hogy innen induljon Budapestre, és ismét fejére tehesse a szent koronát, érkezésekor, a Főző Karolánál megrendelt rózsa csokorral köszöntötték.
Halikrás zsúrkenyér
Karola testvére, Józsi minden alkalommal a nővére által kreált virágcsokorral és a legfinomabb csokoládéval érkezett Czeglédy Gyula nővéréhez, Iluskához, aki szerelemre lobbant a fiatalember iránt, hiszen fess volt és jó gyurmából fonták. Keményre vasalt ingben, kobakkal a fején lépte át a család bakterházának küszöbét.
Ilus és Józsi egymáshoz való kötődésének fonala mindjobban megerősödött. A lány tudta, hogy a Főző család vagyonos, Károly cukrász, Rezső és Karola virágkereskedő, Pista fővárosi pincér volt, Annust férjhez adták egy finánchoz, Miklós fűszerkereskedőként, Józsi tisztviselőként dolgozott. A szerelmesek a Nádasdy utcába költöztek, talán mert Józsi testvérének, Károlynak ott nagy kanári madár farmja volt. A források szerint miután elvesztette a feleségét, másodszor is megnősült, egy Ilonka nevű nőt vett el, a cukrászipari vállalkozásukat már együtt vitték sikerre.
Karola a Fő téren lakott egy emeletes házban, nyaralója is volt Fonyódon, mégis szerette az egyszerűséget. A Főző família örömmel tanyázott Józsiéknál, Czeglédy visszaemlékezése szerint, ilyenkor a konyhában zajlottak a nagy beszélgetések, az volt a dödörgő hely, a meleg családi fészek. A gazdag jómódú testvérek ezt a szerény küllemű lakást jobban szerették, mint a maguk fényes, velencei csilláros, perzsaszőnyeges festményekkel teleaggatott otthonát, itt érezték magukat a legjobban. Ételben – italban nem válogattak, még a zsíros deszka is itt jobb ízű volt, mint náluk a libamájas, halikrás zsúrkenyér.

Elrejtett örökség
Az emlékíró kántortanító nővére – tűzről pattant személyisége miatt -, nem sokkal később a Szikra becenevet kapta, Czeglédy azt írja: ahogyan a hajnal pírja elűzi az éjnek sötét világát, a felkelő nap sugarai beragyogják a pusztát, erdőt, mezőt, a tarka-barka virágok kezdik nyitogatni becsukott szirmaikat, ebben a „Szikra-szanatóriumban”.
A házaspár később a Szinyei Merse utcában lakott Karola házában, nagy kényelemben. Józsi neje, Ilus bejárt az üzletbe, együtt dolgoztak, amikor az üzletasszony megbetegedett ellátta őt, lejárt vele a Balatonra.
Az üzlet nem volt túl nagy, elöl volt a pult, mögötte egy hátsó kis terem, ahol raktározták a virágokat. Legendák keringenek arról, hogyan vált az üzletasszony idősebb korára egyre szórakozottabbá, feledékenyebbé. Karola szomszédságában is volt valami kis virágüzlet, és ebben volt egy élelmes nő, aki észrevette, hogy az asszony sokszor nem az asztalfiókba teszi a pénzt, hanem melléje és így az a földre került, amit aztán Karola észrevétlenül lábbal tiport. Ez a leleményes nő látta a padlón heverő papírpénzeket, és arra gondolt, hogy tudná ezeket megszerezni feltűnés nélkül. Egy szép napon beállított a jó lélek egy seprűvel, mondván, kedves Karola néni, engedje meg, hogy kisöpörjem az üzletet, mert bizony az nagyon kívánja már a seprűt. Karola néni, majd elájult mekkora jóság lakozhat egy személyben, hogy önzetlenül végez takarító munkát. Amíg a nő söpörgetett, felsöpörte az elejtett pénzeket is.
Karola megvagyonosodott, végtelenül finom és előzékeny volt, a város krémje járt hozzá csokrot köttetni, ő maga befektetésül festményeket vásárolt, de nem élt pazarló életet egy palack bora mindig akadt, ha mentek hozzá a látogatók. Testvérei magázták, nagy tekintélye volt előttük.
A szóbeszéd szerint az asszony saját keretbe foglalt fényképe mögé rejtette takarékbetétkönyvét. Ágyhoz kötve élte utolsó hónapjait, testvérei ápolták. Hogy mi lett a titokzatos kép és a vagyon sorsa, Czeglédy emlékiratából nem derül ki. Azt viszont hangsúlyozza a szerző, hogy nővére mindvégig helyt állt a beteg üzletasszony mellett.
Írásunk Czeglédy Gyula kántortanító, és főhadnagy visszaemlékezése alapján készült. http://gyula.czegledy.hu
képek: Illusztrácio Vigh Bertalan: Nő virágcsokorral (pinteraukcioshaz.hu)